Első kutyámat 1993-ban vettem, egy erdélyi kopót. 
Ő Dorka volt, Vele tapasztaltam meg minden hibát, amit egy elsőkutyás gazda elkövethet. 
Első hónapjaink – fogalmazzunk úgy – hogy nem harmonikusan teltek. 
Miután felismertem, hogy változtatni kell az én hozzáállásomon és ki kell elégíteni Dorka igényeit, az együttélésünk már olyanná vált, amit mindig is elképzeltem egy kutyával.
Hosszú séták, játék és új ismeretségek jöttek az életünkbe. Dorka 10 évet töltött velem és azt hiszem, boldog volt. 
Dorka után jött Döme a németjuhász. Ő már tudatos választás volt minden szempontból. 
Dorka után eldöntöttem, hogy megismerem, hogyan is kell egy jó kutyát nevelni, felépíteni a kezdetektől. 
Sokat tanultam ebben az időben és valljuk be, Dömével könnyű dolgom is volt. 
Álomkutya lett, mivel igazi munkakutya is volt, így az akkori hagyományos kiképzési módszerek tökéletesen működtek nála. 
Ekkor szerettem bele és találtam rá a munkakutyázásra, amely az igazi örömöt okozza nekem. Döme, sajnos csak 9 évet élt. 
Őt követte az első örökbefogadott kutya, Benő. Egy pásztorkutya keverék, annak minden vérmérsékletével és eszével. Egymás között csak rafkós fürtösnek hívtuk. Az ekkor már majd 15 éves kutyás tapasztalatom ellenére, hozzá segítséget kellett kérnem. Kaptam is Ágitól, aki nagyon jó tréner volt, sokat tanultam tőle. 
Ekkor kezdték el használni Magyarországon a klikkert és én is ebben az időben sajátítottam el a használatát. 
Nagyon bevált és azóta is minden nap nálam van, ha kutyázom. Benővel is megtaláltuk így a közös hangot és mondhatom, hogy fura kinézetével és jólneveltségével mindenki kedvence lett. Sajnos neki is csak 10 év adatott meg. 
Mivel Benő mellé már lehetett másik kutyát örökbe fogadni, így érkezett meg Ada, a rhodesiai ridgeback. Ő a mai napig velünk él. Vele és Benővel nagy kirándulások, biciklizések voltak-vannak porondon. Bár már 11 éves, a mai napig korát meghazudtolóan mozog és élvezi a boldog nyugdíjas éveket. 
Mikor Benő itt hagyott minket, akkor érkezett Ada mellé Zizeg a malinois – németjuhász keverék, aki egy igazi munkavonalas, dolgozni akaró, csak a munkáért és gazdájáért élő kutya.

Na, Ő fenekestül felforgatta az életünket. 

Csak olyan embernek adták örökbe, aki ért a kutyához, mert tudták róla milyen a természete. Akkor már több, mint 20 éves kutyás tapasztalattal a hátam mögött, 1.5 hónap után láttam, hogy hozzá ismét segítséget kell kérnem. 
Így kötöttünk ki egy kutyatréner tanfolyamon, ahol nagyon sokat tanultunk együtt, egymásról. 
Megtaláltuk azt a kulcsot a kutyához, ami remekül illett a zárba és Zizeg egy szuper munkakutya lett. 
Mivel neki nem csak fizikai fárasztásra volt szüksége, hanem fejben is meg kellett dolgoztatni, így találtuk meg oktatóimmal együtt a számára legmegfelelőbb munkát; a szagazonosítást. 
Imádja ezt a munkát, neki ez egy hatalmas játék. Szerencsés helyzetben voltam, mert az egyik oktatóm egy kiváló szolgálati kutyás tűzszerész volt, így tőle 2 éven keresztül tanulhattam meg mindent erről a képzésről és válhattam én is e szakterület trénerévé. 
Zizeg annyira megtalálta önmagát az engedelmes munkában, hogy sikerrel teljesítette a BH, IBGH1, 2, 3 szinteket és több versenyen is elindultunk vele, ahol dobogós helyezéseket értünk el. 
A tréneri tanfolyamot olyan sikeresen zártuk, hogy lehetőséget kaptam az iskolától, hogy trénerként dolgozhassak náluk. 
Itt haladó csoportokkal, szimat sulis csoportokkal dolgoztam, majd később pedig már a trénerek képzésével foglalkoztam. Ebben az iskolában közel 3 évig tevékenykedtem. 
Itt találtam meg azokat a területeket, amivel a legszívesebben foglalkozom, és a szakterületemmé váltak: ezek a munkakutyák, azon belül is az engedelmes képzés, szagazonosító kutyák képzése mind egyéni, mind csoportos formában.

Remélem, mihamarabb találkozhattok velem, Adával és Zizeggel valamelyik óránkon.